Szeptember 4-én jött el a nagy nap, INDULUNK!!! Végül úgy döntöttünk, végig repülővel jövünk (felmerült buszos-repülős megoldás is). Reggel fél 7-kor szálltunk fel, így tehát fél 5-re a reptéren kellett lennünk, ami nekünk otthonról hajnali 2 órai indulást jelentett. Előtte összesen két órát aludtam, többet sajnos nem sikerült a nagy izgalom miatt.
Kiértünk a reptérre, csomagok rendben, családtól könnyes búcsú, mehetünk! Az út teljesen zökkenőmentes volt, még aludni is tudtam két egész percet! Brüsszelben le kellett szállnunk, és onnan délután indultunk tovább Lisszabonba. Ezt a fél napot Brüsszel felfedezésére szántuk. Nagyon szép város,az igazi nyugati jólét sugárzik belőle. Tetszett, de nem élnék ott, nekem túl hideg, távolságtartó a légkör.
Ha Belgium, akkor csoki, első utunk egy boltba vezetett – életemben nem ettem még ilyen finomat! Kezdetnek pont tökéletes volt, indultunk is tovább. Természetesen nem tudtunk mindent megnézni, mert annyi időnk azért nem volt, és a reptérről is egy óráig tartott kijutni, annyira bonyolult és hatalmas. A képeken azért látszik, hogy voltunk pár gyönyörű helyen!
.JPG)
Az Atomiumot sajnos nem tudtuk megnézni, mert a központtól nagyon messze van és tömegközlekedésre nem akartunk költeni. Így is taxit kellett hívnunk, hogy vigyen el a reptér felé közlekedő busz megállójához, mert féltünk, hogy ha sokáig bolyongunk még, akkor lekéssük a gépet. Félelmünk nem is volt alaptalan, mert mint kiderült, teljesen másfelé akartunk elindulni, mint kellett volna. Végül időben ott voltunk, most már komolyan megyünk LISSZABONBA!!
Ez az út is teljesen simán ment, a látvány pedig egyszerűen lélegzetelállító volt, ahogy a képeken is látszik. Ezen a gépen aludtam úgy fél órát de többet itt sem sikerült. Nem is bánom, mert amit a leszálláskor láttam, arra nincsenek szavak. A gép tett egy nagy kört, láttuk fentről egész Lisszabont. Ez a látvány, és amit azóta tapasztaltam, megmagyarázza, miért hívják Lisszabont a fény városának. Már most biztos vagyok benne, hogy ha a jövőben bármikor hallom a város nevét, az első szó, ami eszembe fog jutni: FEHÉR. Minden fehér: a házak, az utcakő, minden! Sokat süt a nap, és ez a fény még sokszorosan vissza is verődik, gyönyörű! Néha egy-egy blokkban vannak színes házak, de felülről az egész fehérnek látszik. Láttam felülről a Benfica stadionját is, nagy álmom, hogy eljussak oda - nem is nagyon kaptam levegőt, mikor megpillantottam! És ott volt a hatalmas Tejo, a hegyek, az óceán, a nagy híd… Nem bántam volna, ha teszünk még pár kört! De minden véget ér egyszer: leszálltunk.
