Szombaton sokáig aludtunk, aztán kipakoltuk a dolgainkat a táskákból. Hatalmas szekrények vannak, mindennek jutott hely bőven. Aztán végre elindulhattunk a városba, elmehetek végre az Estádio da L a rendőrségre! A pénz elvesztésénél talán még jobban bosszant azt, hogy itt vagyok álmaim városában, és nem álmaim látványosságaihoz vezet az első utam, hanem a rendőrségre… Metróval kellett mennünk, a megálló úgy néz ki, mint egy elvarázsolt kastély, nagyon vagány!
Rövidebbek itt a metrókocsik, mi szépen elmentünk a megálló széléig, aztán futhattunk vissza az ajtóhoz, vicces volt. Bérletünk még nincs, mert hétvégén nem lehet kiváltani, pénteken meg nem akartuk, mert nem tudtuk, marad-e pénzünk kajára… Itt úgy működik a dolog, hogy kiváltunk 15 euróért egy kártyát, és aztán minden hónapban azt tudjuk feltölteni 35 euróért. Kicsit praktikusabb és kevesebb papírt pocsékolunk el, mint nálunk. A vonaljegy is jobban van megoldva: 50 centért kell venni egy kártyát, és aztán az annyi útra érvényes, amennyit rátöltünk, egy út 1,40€. Mindez gépesítve van, és a metróhoz úgy lehet lejutni, hogy egyszerűen odaérintjük a kártyát. Egyébként itt is 4 metróvonal van.
A megbeszélt megállónál találkoztunk Irynával, aki elkísért minket a rendőrségre. Elég sokat kellett még gyalogolni, de végül odaértünk – csak nem jó helyre! Az is rendőrség volt, de mondták, hogy menjünk át a direkt külföldiekkel foglalkozó egységhez, mert ott jobban beszélnek angolul. El is magyarázták, merre van az, gyalogoltunk még vagy 25 percet. Nagyon meleg és fülledt idő volt, de megfigyeltük, hogy a szél sokkal hidegebb itt. Megtaláltuk a jó helyet, több mint egy órát töltöttünk ott, mindent elmondtunk, elvittük az átutalásról szóló bizonylatot, a szerződést, a személyi másolatot, és ott még az összes e-mailt is ki kellett nyomtatnunk. Mindent feljegyzett a biztos úr, megadta az elérhetőségeit. Mondta, hogy nem tudják garantálni, hogy visszakapjuk a pénzünket (ez nem meglepő), de az ügy most tovább megy nyomozásra, aztán majd kiderül, mi lesz.
Mikor végeztünk, elsétáltunk a Tejo partjára, gyönyörű volt! Voltak ott mindenféle bazárok is, kézzel készített dolgokkal. Egy ilyen kis kincs nélkül tuti nem megyek haza! Benfica-boltot is láttunk, valószínűleg ők is gazdagabbak lesznek majd egy vásárlóval! Leültünk kicsit a partra és beszélgettünk, de nem olyan soká el is indultunk haza.
Még kellett vennünk pár dolgot a boltban, aztán hazajöttünk. Még nem voltunk itthon, hoztak nekünk még pár dolgot a konyhába és a fürdőbe. Sütöttünk halrudacskát és krumplit és végre jóllaktunk! Fun fact: a halrudacskának itt hal íze van! Este végül találkoztunk is velük, és Pedro azt mondta, ha a rendőrség nem tesz semmit, akkor adjuk meg neki a nevet és a címet és majd ő akcióba lép :) Végre egy olyan este, mikor tele hassal, nyugodtan tudtam aludni! Bele sem gondol az ember, hogy ez mekkora dolog!