Ha csak egy mondatot kellene írnom: meglett a bérlet! :) De azért kifejtem bővebben is!
Ma délelőtt bementünk az iskolába, fél 10-től meghallgattunk egy előadást arról, hogyan is fog működni az egész rendszer, hogyan zajlanak majd a vizsgák, és így tovább. Utána készítettünk az udvaron egy csoportképet, biztosan jól sikerült, mert gyönyörű időnk volt. Ezt követően mentünk is vissza az előadóba, mert megtartották az első portugál történelem és kultúra óránkat. Elmondta a tanár úr, hogy miről is lesz szó a kurzuson, és nagyon érdekesnek hangzik! Persze nehéz (sőt, lehetetlen) egy ország történelmét és kultúráját egy félév anyagába sűríteni, de minden héten dupla óráink lesznek, tehát szerintem kapni fogunk egy jó alapot, amire aztán jól lehet építeni, ha mélyebben is érdekel a téma.
Délután elmentünk a bérletünkért, most már tényleg ideadták végre! Ez pedig egyetlen dolgot jelenthet: Estádio da Luz! Persze egyelőre csak kívülről, de nekem már ez is akkora élmény volt, hogy hihetetlen! 10 éve álmodtam erről, és végre sikerült! Tényleg gyönyörű és hatalmas, és egész közel lehet menni.
Még egy ajtón is bementünk, ahol lehet, hogy nem is szabadott volna, de jó, hogy megtettük: amikor 3000 kilométerre az otthonomtól belépek egy ajtón és két oldalt két magyar ember szobra fogad, az igazán szívmelengető érzés!
Körbejártuk az egészet kívülről, lett is róla jó pár kép. Legközelebb vár rám az a bizonyos stadiontúra (múzeumlátogatással együtt) és természetesen egy meccsre is ki fogok menni!
Este egy (elvileg) szervezett programunk volt: egy épület tetejéről néztük volna meg együtt a naplementét. Ebből tulajdonképpen az lett, hogy a megbeszélt időpontnál fél órával később elindultunk valamerre, aztán onnan egy másik irányba, utána pedig még valamerre. Mindenki ment, amerre látott, senki sem tudta, hogy mi is zajlik itt pontosan. Egy idő után meguntuk Mónival és megálltunk a már-már szokásos folyóparti helyünkön, kifeküdtünk a fűbe és megnéztük ott a naplementét. Fantasztikus látvány volt: előttünk hullámzott a folyó, hajók vándoroltak minden irányba a túlpart fényeiben úszva, kicsit messzebb a szintén esti kivilágításban tündöklő Április 25 híd…
Maradjunk annyiban, hogy inkább ezt nézem este, mint a tévét! :)
*Frissítés: Mónival úgy egy órája könnyesre nevetjük magunkat a saját nyomorunkon és szerencsétlenségünkön. Mert közben kiderült ám, hogy az új szállás kifizetésénél a srác elnézett valamit, és 25-25€-t kell még fizetnünk. Pont volt is annyi fölösleges pénzem, hála a jó égnek, hogy ennek is lett helye!!! Különböző vicces képek sorozatgyártásával foglalkozunk alvás helyett, mutatok belőle egy kis ízelítőt. Anyagi helyzetünket leginkább e művem tükrözi:
Ezúton is köszönöm Vágási Ferinek! Móni sem tétlenkedett, a stadionnál látott képet értelmezte át egy kicsit (aki nem érti a poént: a kedvenc focistám Nuno Gomes).
Ennyi mára, a rekeszizmaink felmondták a szolgáltatot! :) Elvehet tőlünk sok dolgot az Élet, de még így tudunk nevetni saját magunkon, addig mi állunk nyerésre!