09.27.

Köszöntök mindenkit! Megint eltűntem egy időre, de eléggé sok dolgom volt és rá kellett jönnöm, hogy a lustaság is megnehezíti az előrehaladást…

Vasárnap a terveknek megfelelően elmentünk a Belém Toronyhoz. A Google szerint a Cais do Sodré metróállomáson kell felszállni a vonatra (amire természetesen nem érvényes a bérlet). Még jó, hogy a csoporttal mentünk, mert kiderült, hogy megy oda egy villamos is, amire nekünk nem kell külön jegy… Valaki mindenesetre biztosan örül annak, hogy a Google „elfelejti” megemlíteni ezt a lehetőséget. A lényeg, hogy odaértünk (2 részre szakadva, mert bármilyen meglepő, 60-70 ember csúcsidőben nem fér fel egyszerre egy menetrendszerű járatra). A túrán az előző kirándulásról már ismert Hugo vezetett minket végig.

A túra legelején láttuk ezt a zenészt: a kutyus megtette a hatását, a pénzérmék mennyisége inkább az ő báját, semmint gazdája zenei tehetségét mutatja.

A Belém Torony az úgynevezett „Mánuel-stílusban” épült, I. Mánuel király után. Vasco da Gama felfedezőútjának állít emléket, és Lisszabon egyik leghíresebb turista-látványossága. A képen is látszik, hogy ez nem véletlen!

Hugo elmesélt egy –szerinte- gyönyörű szerelmi történetet is, ami teljes mértékben a valóságon alapul (igaz, ilyet kitalálni elég nehéz lenne). Röviden: a királynak volt egy fia, akit hozzá akart adni egy gazdag úr lányához, így fűzve szorosabbra a két család közötti köteléket. Igen ám, de a fiú az úrhölgy szobalányába volt szerelmes. Ezt rendszeresen „bizonyította is neki”, amire sajnos fény derült, haragra gerjesztve a királyt. Olyannyira, hogy elküldte az embereit, hogy keressék meg a lányt és vájják ki a szívét, mint a Hófehérkében. Persze ez nem véletlen: innen jött az ötlet a meséhez! Az emberek engedelmeskedtek, kegyetlenül meggyilkolták a királyfi szerelmét és elvitték neki a lány szívét. A fiatalember véres bosszú helyett úgy döntött, jó fiú lesz, elveszi azt, akit apuci akart és mindenki boldog lesz. Legalábbis ezt mondta. Valójában arra várt, hogy apja megöregedjen, és át kelljen neki adnia a trónt. Mikor ez megtörtént, megkereste a szerelmét meggyilkoló embereket, élve kitépte a szívüket, és egy-egy karóra tűzte őket, apja szeme láttára. Most talán még el is morzsolunk egy könnycseppet, igazságot tett, ennyi év után és bizonyította a szerelmét, milyen romantikus! Csakhogy előtte még kiásta a lány holttestét, megkoronáztatta, ráültette a trónra (az igazi felesége korábban belehalt a szülésbe), és az uraknak a hagyományoknak megfelelően meg kellett csókolni a gyűrűt a királynő ujján. Az özvegy királyfi bárkit feleségül vehetett volna, de ő kitartott „királynője” mellett, sőt, még házaséletet is élt vele! Még a halál sem választotta el őket, ami egyrészt romantikus, másrészt… hagyjuk.

A torony mellett közvetlenül megnéztük a felfedezők emlékművét is. 

A név mindent elmond: a felfedezések korában élt nagy portugál hajósoknak, művészeknek, térképészeknek állít emléket. 

Innen jól látszik az Április 25 híd is (ekkor volt a Salazar-diktatúrának véget vető nagy 1975-ös portugál forradalom), mely a San Franciscóban található Golden Gate híd mása. 

Szintén látni innen Rio de Janeiro jellegzetes Jézus-szobrának mását. A szóbeszéd szerint a szobor ottani testvére felé néz, őt akarja átölelni. Ez azért nem stimmel, mert Brazília nem arra van :) Idegenvezetőnk szerint inkább csak azért tárja ki a karját, mert tűnődik, hogy „haver, mi folyik ebben a városban?” A teljes igazságot mindenesetre homály fedi. 

 A közelben van még a Jeromos Kolostor, itt töltötte Vasco da Gama a nagy út előtti utolsó éjszakáját. Ma már múzeumként üzemel, ahová minden hónap első vasárnapján ingyenes a belépés, szóval ide majd még visszatérünk!

Beszélgettünk egy portugál lánnyal, akinek egy barátja Magyarországon van Erasmussal. Teljesen ledöbbent, hogy 60€ nálunk a lakás. Tényleg érdekes dolog ez! A kaja ugyanannyiba kerül, viszont Lisszabonban sokkal drágább a szállás, mi például 250€-t fizetünk és ez itt olcsónak számít. A közlekedés is többe kerül, 35€ a havi bérlet, a 3500 ft-os BKV bérlettel szemben. És sírhatunk mi a BKV miatt, itt bizony nem jár jobb szolgáltatás több mint kétszer annyiért, sőt! Igaz, a buszok jobban néznek ki, de nagyon ritkán járnak, nincsenek kiírva a megállók és be sem mondanak semmit (erről már meséltem korábban). A metró is sokkal ritkábban jár. Ha Pesten megyek valahová, nem kell azzal számolni, hogy várok a metróra, mert nappal 2-3 percenként járnak. Itt viszont a reggeli és délutáni csúcsidőben is 6-8 perceket kell várni. Igaz, itt nem is pontos soha senki… Ezt azért írtam le, hogy ne mindig csak negatívan jöjjünk ki az összehasonlításokból :)

A túra után megkóstoltuk a helyi specialitást, a Pastel de Belém névre hallgató süteményt. Nagyon finom! A külseje látszik a képen, belül pedig vaníliapuding-szerű krém van. Aki erre jár, semmiképp ne hagyja ki!

A túrán találkoztunk még magyarokkal (szinte már meg sem lepődtünk), és elmentünk együtt egy szabadtéri jazz koncertre. Nagyon hangulatos volt: fűben fekvő, füves cigit szívó emberek… Itt mindenkinek van, mert mint kiderült, bizonyos mennyiségig legális! Kár, hogy már csak a második felére értünk oda, mert utána egy DJ következett, aki minősíthetetlen zenét játszott. Egyszerűen fizikailag fájt hallgatni. El is jöttünk elég hamar, de előtte még megcsodáltuk a Vasco da Gama hidat, elképesztően hosszú és gyönyörű! Van róla saját kép is, de azon nem látszik, mekkora is igazából, szóval ismét segítségül hívom a jó öreg Google-t.  

Az estét egy jó kis bevásárlással zártuk, és egy nagyobb áruhazában végre rátaláltam arra, ami kolis életem meghatározó csemegéje, de Lisszabonban eddig hiába kerestem: a brokkoli krémlevesre! 

Vagyis igazából Móni talált rá, ezúton is köszönöm neki! Ebben a boltban jobbak a mirelit ételek is, szóval majd visszamegyünk néha, csak pár megálló metróval. Azóta megtudtam az előző félévet itt töltő csoporttársamtól, hogy tejföl is van, szóval visszatért a remény, hogy főzhetünk igazi jó magyar ételeket! Elkezdtünk hangosan röhögni a bolt közepén, amikor megláttuk a papírdobozokban forgalmazott bort… A Koccintóst ezennel hivatalosan is igényes terméknek nyilvánítom!

Az iskolában nem sok minden történt, de az a kevés érdekes volt. Az Operational Marketing nevű tárgyból egy csoportmunkát kell készíteni a félév során. A csoportokat a tanárnő válogatta össze, egyforma nemzetiségűek nem lehetnek együtt. Én egy portugál és egy belga lánnyal és egy német fiúval fogok együtt dolgozni. A feladatunk egy marketingterv készítése lesz, de nem csak elméletben, hanem tényleg keresnünk kell egy céget, akinek elvégezzük a munkát! Mikor ezt meghallottam, átfutott az agyamon, hogy a nem-bejárós-végén-vizsgázós módszert választom, de aztán rájöttem, hogy kell a kihívás, különben hogy fejlődnék? Egyébként is valószínűleg külföldi munkatársakkal és ügyfelekkel fogok majd dolgozni jövőbeli munkahelyemen, szóval ez jó, gyakorlatilag még tét nélküli gyakorlási lehetőség. Plusz az önéletrajzomban se mutat majd rosszul és jó kapcsolatokat építhetek ki. Kicsit tartok tőle, de belevágok!

Szerdán új időszámítás kezdődött: MEGJÖTT AZ ÖSZTÖNDÍJ!!! Ennek egyébként is örültünk volna, helyzetünket ismerve pedig pláne nagy volt az ujjongás és főleg a megkönnyebbülés. Pedig csak viccből néztem meg a bankszámlámat, és ott volt! Be is vásároltunk végre rendesen, normálisan is enni kell egyszer! Jó az a mirelit, és a rántotta ellen sincs kifogásom, de azért minden nap nem az igazi :)

Tegnap végre eljutottunk az Atlanti-óceánhoz is! A Carcavelos strandot választottuk, mely mintegy fél óra vonatútra van a várostól. 

Az állomáson én igazítottam útba egy turistát, nem is vette észre, hogy nem vagyok portugál. Valahogy nem az óceánhoz eljutni volt a legnagyobb vágyam, de nagyon meghatározó élmény volt! Mikor kiléptünk az aluljáróból, és megpillantottuk a hatalmas víztömeget, majdnem elsírtuk magunkat… Elképesztő! Az idő is gyönyörű volt, csak úgy csillogott a víz a napfényben… Vannak róla szép képek, de egyik sem tudja visszaadni az igazi élményt, szóval mindenki írja fel a Bakancslistájára ezt a helyet (is)! 

Fürödni is tudtunk, 28-30 fok volt. Nem voltak túl sokan, aminek nagyon örültünk. Még soha nem fürödtem sós vízben eddig a napig! Voltam már többször tengerparton, de mindig túl hideg volt a strandoláshoz. Élveztem, ahogy körbevesz a víztömeg, dobálnak a hullámok, és ráfekhetek a vízre úgy, hogy egy percig nem süllyedek el. A hullámok közt hánykolódva, a végeláthatatlan kékséget bámulva rádöbbentem, mennyire kicsi is vagyok. Nem tudom eldönteni, hogy ez kellemetlen vagy kellemes érzés-e, meghatározhatatlan számomra. Napozni is jutott időnk, fél óra alatt barnultam is egy csomót, nagyon erősen sütött a nap. 

Délután Erasmus-program volt itt, lehetett röplabdázni és rögbizni, de nem sokáig maradtunk, mert eléggé hűvös lett, közeledett a vihar. Móni beállt röplabdázni, de nekem akkor még nem jutott hely, szóval a pálya mellől figyeltem a meccset. Volt egy érdekes beszélgetésünk! Móni: „Azért ez így homokban eléggé szívás!” Szemben álló srác: „Ezt kinek mondtad???”Itt is magyarok, hihetetlen! :)

Hazafelé jövet sok zöld-fehér ruhás ember (egész családok is, de kíséret nélküli gyerekcsoportok is) mentek a Sporting-Porto meccsre, tele volt velük a metró. Nem ordítoztak, verték szét a metrót és egymást, rohamrendőrök sem voltak. Jó nekik! A szomszédok meglehetősen zajosan élvezték végig a mérkőzést, mi pedig sajnos sehogy, mert nem akart működni a netes közvetítés. Nem baj, ma láttam a Benfica meccset! Egyelőre itthon, de hamarosan élőben is megtehetem! Reményeim szerint hétfőn megszerzem rá a jegyeket, már izgulok!

Kellemes vasárnapot kívánok, mindenki pihenje ki magát, amennyire csak lehet!