Üdv mindenkinek! Ismét eltűntem az éterből, de beindult a nagyüzem, úgyhogy időm sem nagyon volt blogot írni, ráadásul szinte csak a sulis dolgokról tudtam volna beszámolni, ami azért nem annyira színes és érdekfeszítő :) Mindenesetre megpróbálok összegyűjteni pár történetet! Nem lesz most túl sok fénykép sem, szóval aki csak azokaz akarja nézegetni, még most meneküljön! :)
Elmentünk még egyszer az óceánpartra, itt sem tart örökké a jó idő. Szerencsénk volt: ragyogó napsütés, 30 fok fogadott minket – és hatalmas hullámok!
Tele volt a strand szörfözőkkel, és mi is a hullámok közé vetettük magunkat, igaz, deszka nélkül. Ami múltkor könnyed ringatózás volt a hullámok lágy ölén, az most komoly fizikai teljesítményt igénylő küzdelemmé változott. Három méteres hullámok jöttek sorra a part felé, és nem mindig sikerült akkorát ugrani, hogy az élmény kellemes maradjon. Ez olyan 15-20 percig ég vicces is volt, utána viszont eléggé elfáradtam és egyre durvább hullámok jöttek. Amikor az ellenkező irányból, a part felől is elkezdtek jönni, és a kettő találkozási pontján találtam magam (szó szerint összecsaptak a fejem fölött a hullámok), akkor már komolyan kezdtem megijedni és elhatároztam, hogy inkább kimegyek. Ez azért nem volt annyira egyszerű, legalább 10 percig tartott kiverekedni magam, mert a kintről jövő hullám nagyobbat dobott rajtam, mint a kifelé menő. Igazából nem voltam nagy veszélyben, mert a strand tele volt emberrel és vízi mentőkkel, szóval ha segítségért kiabálok, kihúztak volna, de az futott át az agyamon, hogy a szörfösök nem látnak, és ha valamelyik véletlenül fejbe vág a deszkával és elájulok, akkor nem tudok kiabálni… Ezt csak azért mondom, hogy ha valaki gyerekkel megy ilyen helyre, ne engedje be egyedül „pancsolni”, mert sokkal durvább, mint amilyennek kinéz. Ugyanez vonatkozik a nem túl jó úszókra is. Ennyit a mai tanácsadó rovatról! :) Partra dobtak a hullámok egy medúzát is (vagy nem tudom, milyen állat, de borzalom), Klauval meg is ijedtünk tőle rendesen. Már elpusztult, de azért nem igazán volt kellemes társaság, ott is hagytuk szegényt és inkább napoztunk, barnultam is megint.
Ért minket egy kellemes csalódás a fénymásoló boltban. Az egyik óra teljes anyagát, összesen körülbelül 150 oldalt kinyomtattunk, és ez 2,1€ volt!!! Nem is akartuk elhinni, hogy jól halljuk, ott értetlenkedtünk. Aztán láttuk, hogy egy oldal 0,025€ (nincs egy forint se). Otthon örül az ember, ha 5-6 forintért kinyomtat egy oldalt! Vittem oda azóta 3 könyvet is, szóval ez egy jól bevált hely lesz.
Egyik este mi, külkeresek elmentünk vacsorázni a segítőnkkel, Irynával és három barátjával. Van egy hangulatos, és ami a legfontosabb, olcsó hely az egyik egyetem mellett. Kicsit nehézkes volt odajutni, mert aznap rendezték a Sporting-Chelsea meccset, és tele volt a metró szurkolókkal. Itt ez nem olyan rémisztő élmény, mint otthon egy Újpest-Fradi, nem történt semmiféle rendbontás, bár üvöltöztek rendesen, azt meg kell hagyni. A mi kocsinkban mindkét csapat drukkerei képviseltették magukat, és ment az adok-kapok, szerencsére csak rigmusok formájában. Bacalhaut ettem, most egy másik féle módon elkészítve, mint legutóbb (állítólag 365 féle módszer van). Nagyon finom volt! („A mai napig nagyon ízlett.”, hogy a drága Lipcsei Petit idézzem :) ) Egy sima sült tőkehalról van szó, zöldségekkel és főtt tojással. Jól laktam vele, és aki ismer, az ebből sejtheti, hogy elég nagy adag volt :) Közben persze mindenki követte az említett meccset a TV-ben, a másik tévén pedig ment a Shaktar-Porto. A vendégek ordibáltak, mintha csak otthon néznék a meccset, eléggé bizarr volt. Iryna 3 barátja közül az egyik a Benficának, a másik a Sportingnak, a harmadik pedig a Portónak szurkol. Erős barátság lehet, ha ezt kibírja! :) Amikor a Porto kétgólos hátrányba került, a Benfica szurkoló nevetés és gúnyolódás helyett olyan részvétteljes arccal simogatta cimborája hátát, mintha az egy közeli hozzátartozóját vesztette volna el. Aranyosak voltak! Aztán a Porto (sajnos) kiegyenlített, szóval a srác mégis az élet mellett döntött. Közben megtanítottak megenni egy ételt, aminek a nevét sajnos elfelejtettem. Azt a funkciót tölti be, mint nálunk a szotyi, mert meccsnézés közben, sörhöz fogyasztják. Igazából egy lapos, sárga babnak néz ki, de sajt íze van. Egy kis burokban van az egész, le kell harapni a végét és kinyomni belőle a belsejét. Na jó, ez így elírva eléggé furcsa, de ha megtudom a nevét, akkor keresek róla képet és később felteszem! A vacsora árát azóta sem értjük. Rendeltünk egy 7,5 eurós fogást, ittunk 2 sört, volt előétel és nasi is és a végén 7 eurót fizettünk. Jövünk máskor is!
Elmentünk az orosz piacra, mert azt csiripelték a madarak, hogy ott van tejföl. Nem is hazudtak! Nem olyan jó, mint a miénk, de azért örültem neki.
Voltak még más kincsek is: vizes uborka, csalamádé, májkrém, és ami a legfontosabb: Vegeta! Igazából azért mentünk el az orosz piacra, mert az egyik buliban egy török lánynál megláttunk egy csomag Vegetát és mondta, hogy ott vette. A tejfölnek és a Vegetának köszönhetően végre tudtam borsópörköltet csinálni, jót lakmároztunk belőle. Utána esett le, hogy itt a boltokban nincs tölteni való paprika, de kaliforniaival is elment. Erről jut eszembe egy apró érdekesség: a hagyma itt sokkal erősebb! Otthon semmi bajom nincs tőle, de itt már megpucolni sem tudom sírás nélkül.
Befizettünk egy kirándulásra, pénteken megyünk Portóba, onnan pedig vasárnap Guimaraesbe. Lesz hajókázás a Douro folyón, gyalogos városnézés Portóban, bemegyünk a kastélyba is Guimaraesben, szóval nagyon várom! Vettünk jegyet Benfica meccsre is, végre! Az egyik szervezeten keresztül, ahol van tagsági kártyánk, nagyon olcsón (15€) hozzá lehetett jutni. Október 31-én lesz, a Rio Ave ellen. Nem egy „nagy meccs”, de a sorsolás valahogy nem nekem kedvez: az őszi szezon nagy meccseit mind idegenben játsszák. A bakancslistám első helyén továbbra is egy Benfica-Porto meccs áll a Luzban, szóval még mindig nem egészen teljesül, de ez már nagyon-nagyon határeset! Valószínűleg meg is könnyezem majd… A múzeumlátogatásról sem mondtam le, de úgy döntöttem, először tele szeretném látni a stadiont és csak aztán üresen, hogy nagyobb legyen az élmény!
Megtartottam az első nagy prezentációmat az iskolában, nemzetközi marketingből. Egy amerikai lánnyal voltam párban (mert barátok nem lehetnek együtt). Annyira izgult, hogy majdnem be se jött órára. Mondtam neki, hogy nyugodjon meg, ő legalább az anyanyelvén csinálhatja ezt az egészet… A téma nem volt annyira vészes, és magával a szerepléssel semmi bajom nincs, de mégiscsak gazdasági szaknyelvet kellett használni, szóval kicsit azért izgultam. Egyszer belekérdezett a tanár és kicsit belekavarodtunk, de összességében szerintem jól sikerült. A jegyünk 30 százalékát ez adja, úgyhogy remélem, jó pontszámot kapunk rá!
A másik marketinges tárgyamból megcsináltuk a terepgyakorlatot, egy szolgáltatást kell elemezni 10 szempont szerint. A csoportommal egy fitness centert választottunk, sikerült is beszélgetni egy marketinges hölggyel. Nagyon segítőkész volt, válaszolt minden kérdésünkre. Erről beszámolót is kell írni, holnap véglegesítjük majd. Szerencsére nagyon jó csapatba kerültem, mindenki motivált (felosztottuk a különböző pontokat és mindenki dolgozott a szövegen), könnyen meg tudunk egyezni, és mindenki jól tud angolul. Néha kicsit úgy is érzem, hogy le vagyok maradva a szaknyelv tekintetében, ezt igyekszem pótolni. Lesz még pár ilyen munka, plusz ott van a nagy projekt és a prezentáció, szóval örülök, hogy velük dolgozhatok!
Elkezdődtek a portugál órák is. Őszintén szólva eddig eléggé untam magam, nagyon lassan haladunk. Nem hiszem, hogy sokat fogok tanulni, de annyira jó lesz, hogy majd legyen mire építeni és hogy legyen mivel megkavarni a spanyolt :) Azokat a szavakat imádom, amelyek végül is ugyanúgy vannak, csak máshogy kell írni őket (pl. cuándo=quando, cuatro=quatro és még sorolhatnám). A spanyol miatt folyton hangsúlyjeleket is akarok tenni, de itt valami más szisztéma van, amit még nem magyaráztak el. De még csak három óra volt, szóval van idő!
Tegnap megnéztük az EB selejtezőt. Portugáliában, spanyol kommentárral román-magyart nézni örök élmény! „Szuszak” szerencsére nagy gólt vágott, így elhoztak egy pontot a fiúk, nagyon büszkék vagyunk rájuk! Ilyen hozzáállás kéne mindig és semmi baj nem lenne! Sajnálom, hogy Dárdai csak ilyen kevés ideig marad, de hátha továbbmennek majd az általa megkezdett úton.
Több érdekesség nem jut eszembe, tényleg nagyon lefoglaltak ezek a tennivalók és az otthoni beadandókkal még nem is állok nagyon sehogy! Durva lesz ez a félév, de így jár az, aki nem tud a s***én maradni :)
Amint tudok, jelentkezem, valószínűleg a kirándulás után, akkor már lesz sok kép meg érdekesség! Addig is az erő legyen mindenkivel! :)