Köszöntök mindenkit! Az előző hét nem bővelkedett eseményekben, a hétvége viszont annál inkább. Azért kaptunk egy jó hírt: az első csoportmunkánkra 20/20-at kaptunk! Éreztük, hogy jól sikerült, de ebben senki sem bízott! Jó kis kezdés, remélem, tudjuk tartani a szintet!
Pénteken elmentünk a rendőrségre. Felvetődik a kérdés, hogy minek… Odafelé menet ismét szembesültünk a szomorú ténnyel, hogy a portugáloknak bizony nem erőssége a logika (legalábbis nem az általunk ismert formája). Megtaláltuk a megfelelő utcát, az egyes számot kerestük. A 27-es számnál voltunk, elindultunk hát a 25-ös irányába, hosszú sétára készülve. Igen ám, de a 11-es számnál sajnos véget ért az utca. Megkérdeztünk egy járókelőt, merre is van ez a bizonyos rendőrség, el is küldött minket arra, amerről jöttünk. Nem egészen értettük, de mentünk. 25, 27, aztán nem sokkal 16 – ez az, legalább innentől csökken! De a következő meg a 17-es volt, ez már végképp sok(k) volt. Megállítottunk egy újabb járókelőt, mutogattuk neki a címet a papirkánkon: „Egy… az a másik irány lesz… Jaaaa a rendőrség? Menjenek tovább és itt lesz!” Nem értjük, de eljutottunk arra a szintre, hogy nem is próbálkozunk :) Mikor végre odaértünk, kiderült, hogy én nem is mehetek be Mónival (az ő számlájáról történt az utalás, így csak ő kapott levelet, de a rendőrségen én is bejelentést tettem). Vártam szépen kint, úgy negyed óra múlva ki is jött Móni: meglepődtek, sőt, majdhogynem felháborodtak, hogy nem tud portugálul. Nem volt ott senki, aki ezt (továbbra sem tudjuk, pontosan mi az az „ez”) el tudná intézni, szóval majd keresnek valakit és kapunk másik levelet… Nem volt elég árulkodó jel a külföldi név, személyi igazolvány és a tény, hogy a külföldi ügyekkel foglalkozó osztályon tettük a bejelentést – nem tudom, még mi kellett volna. Mindenesetre várjuk a levelet!
Szombaton rendezték meg az El Clásicót Madridban, és kitaláltuk, hogy milyen jó lenne összeszedni egy kisebb társaságot és együtt nézni. Beírtunk egy erasmusos Facebook-csoportba és vissza is jeleztek egy páran – mikre nem jó ez a modern technika! Találtunk egy jó kis helyet és nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos a Real nyert, de megérdemelten, most ők voltak a jobbak. Este még elmentünk együtt bulizni, bár a „zene” minőségének köszönhetően hamar elhagytuk a szóban forgó szórakozóhelyet. Sokat beszélgettünk, érdekes dolgokat tudtunk meg egymásról és egymás kultúrájáról. Ja, még nem is mondtam: volt velünk két spanyol fiú, egy szudáni, egy litván és egy szíriai (a lányok körében érthetetlen okból kifolyólag nem volt népszerű ez a focis program). Megtudták többek között, miért nem koccintok a sörömmel – kicsit furán néztek, mikor elhúztam előlük a poharamat, de aztán megértették a dolgot :)
Vasárnap is nagy meccset rendeztek: a Manchester United-Chelsea-t. Az egyik újonnan szerzett barátunk el is hívott minket és még egy embert magához, hogy együtt nézzük meg. Nem nagyon szeretem az angol focit, de egész jó volt a meccs. Döntetlen lett, de legalább egy valaki nyert: én, mert négyünk közül egyedül én találtam el, hogy 1-1 lesz a végeredmény. Azért maradok a spanyol és persze a portugál focinál!
Tegnap elmentünk a Benfica boltjába, hogy megvegyem végre a névre szóló mezemet. Nem mondom meg, hány éve vágytam egyre, mert kicsit öregnek érezném magam. Mikor múltkor ott jártam, csak egy Adidas bolt volt nyitva, ahol mellesleg Benfica mezek is voltak. Csodálkoztam is, hogy épp a stadionban nincs a csapatnak külön boltja. Most láttam, hogy van, csak múltkor nem volt nyitva! Több se kellett: bementünk nézelődni. Volt ott minden: mezek, sálak, kiegészítők, bögrék, MINDEN. A kedvencem a homokozó szett J Kis piros vödör Benfica címerrel, plusz lapát és gereblye – nem is értem, hogy élhetnek le emberek egy egész életet nélküle! Még szerencse, hogy múltkor nem vettem meg a mezt az Adidas boltban, ott ugyanis több mint kétszer annyiba került volna! Ezen felbuzdulva egy sállal is megleptem magam, de ne higgye senki, hogy sokat költöttem, más ilyen boltokhoz képest meglepően olcsó volt minden.
Szóval van már mit felvennem a pénteki meccsre, már nagyon izgulok! Talán soha semmit nem vártam még ennyire.
Látszik, hogy ide többször is kel kell jönni, hogy mindent lásson az ember: eddig például észre se vettük a Fradi-sálat az Eusébio-szobor lábánál!
Legközelebb már a meccsről tudósítok majd, vasárnap pedig végre Sintrába is eljutunk. Addig is minden jót kívánok innen a napsütötte, 20-25 fok napi középhőmérsékletű Lisszabonból! :)